1. Szilvásvárad földesurainak (hiányos) listája 1666-ig:

Az oklevelek tanúsága szerint Szilvásvárad a királyi várszervezet rendszeréhez tartozott mielőtt a Miskócok birtoka lett. A település lakói a szabadság különböző fokain éltek, ám megkülönböztetett helyzetben voltak a földesúri birtokokkal szemben.¹

1320 előtt: Miskóc-nemzetség² (Panyit ispán, Varasd, Panyit fia, László, File prépost, Tamás ispán, Péter).³

1320 után: Balogi (Széchy) Miklós és fiai (Dénes, Miklós, Péter) Károly Róbert (uralkodott 1308-1342) király hűséges támogatóiként megkapták a király ellen harcoló Miskócok elkobzott birtokait, köztük Éleskőt és a váradi uradalmat. 1322-ben erről adománylevél készült.⁴ 1365-ben a Széchy család elcserélte borsodi birtokait I. Lajos királlyal (uralkodott 1342-1382), így Éleskő vára és a váradi uradalom is királyi és királynői birtokká váltak.⁵ 1438-ban Albert (uralkodott 1437-1439) király a Palóczy családnak adományozta Dédest tartozékaival, köztük a váradi uradalommal.⁶ Az adományt Mátyás (uralkodott 1458-1490) király is megerősítette és 1495-ben II. Ulászló (uralkodott 1490-1516) király is elfogadta.⁷
1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesett Palóczy Antal, a család utolsó tagja. Birtokaikra rokoni alapon a Ruszkai Dobók (köztük az Eger várát 1552-ben sikeresen védelmező Dobó István) formáltak jogot, de végül szintén rokonság révén a Perényi család szerezte meg azokat 1526 után.⁸
1537-ben Szapolyai János (vagy I. János, uralkodott 1526-1540) magyar király adománylevelet adott Perényi Péternek Dédes várára és tartozékaira, köztük Szilvásra is.⁹

Fontos megemlíteni településünkkel kapcsolatban a török terjeszkedést. Buda 1541-es eleste fordulatot hozott vidékünk életében is. Jahjapasazade Muhammad budai pasa (1543 és 1548 között töltötte be a budai pasa tisztséget) Borsod vármegyét is hozzászámította a maga vilajetjéhez (török közigazgatási egység, amelynek élén a pasa rangú beglerbég állt). Miután fél évig hasztalanul küldözgette hódolást követelő leveleit Miskolc városának, és a vármegyének, 1544-ben katonasággal indult el hatalmának érvényt szerezni. A török támadás következtében Miskolc és környéke adófizetésre kényszerült.¹⁰ 1554-ben a törökök elfoglalták a nógrádi várak közül Füleket. Ezzel Szilvásvárad és környéke is a török hódoltsági területbe sorolódott. A törökök a magyar szokásoknak megfelelően szedték be az adót. Adófizetővé (rája) vált mindenki, aki 300 akcse (6 forint) jövedelemmel rendelkezett. A török adó 2 részből állt: a császár adója (harádzs), ami 50 akcse (1 forint) volt, és a kapuadó (iszpendzse), amit a szultán hűbéres lovaskatonáinak (szpáhik) kellett fizetni, ez is 50 akcse (1 forint) volt. Ez az adó összesen annyi volt, mint a magyar királyi adó. Így a „kettős adóztatás” (sajátosan a Török hódoltság területére jellemző, a lakosság nemcsak a török állami és földesúri adót fizette, hanem a Magyar Királyság, a magyar földesurak, az egyház is behajtotta tőlük az adót) nagyon megnehezítette az emberek életét.¹¹ Eger 1596-os elestével egész Borsod vármegye meghódolt a töröknek, és ez Szilvásvárad akkori lakosainak újabb súlyos tehertételt jelentett, hiszen még nyomasztóbbá vált a török hódítók közelsége (ez a helyzet csak 1687-ben oldódott meg, amikor Egert visszafoglalták a törököktől).¹²

1549-ben Perényi Gábor (akinek Palóczy lány volt a felesége) a dédesi és a szilvási uradalom birtokosa.¹³

1567. június 7-én örökös nélkül halt meg Perényi Gábor, és egy 1563-as szerződés értelmében birtokai a királyra szálltak, köztük Szilvás is.¹⁴
I. Miksa (uralkodott 1564-1576) király Szilvás egy részét elzálogosította 1568-ban 2000 forintért Kátay Ferencnek.¹⁵

A 17. század folyamán a Kátayak mellett a Semsey család, és az egyik Kátay-birtokrész zálogba adása révén a Bárius család is birtokosa volt a falunak.¹⁶

2. A szilvásváradi uradalom (és a kastély) tulajdonosai 1666-tól 1944/1948-ig:

Arról sajnos nem áll rendelkezésünkre adat, hogy melyik Keglevich gróf építtetett kastélyt először Szilváson, és hogy ez mikor történhetett pontosan. Az is lehetséges, hogy már Keglevich III. Miklós idejében, a 17. század második felében is állhatott valamiféle vadászkastély, nemesi lak Szilváson.

 

A kastély és angolparkjának építtetését gróf Keglevich Béla rendelte el, aki a már meglévő, 18. században épült vadászkastély mellé, annak felhasználásával 1860 körül –feltehetően– Ybl Miklós tervei alapján építtette a mai kastély elődjét, amely még földszintes és tornyos volt. A kastély emeleti résszel való kibővítése és neobarokk stílusú átépítése az Erdődy és a Pallavicini családhoz köthető.¹⁷

 

„A birtokra eddig minden magyar ur ráfizetett és messze esvén a kereskedelem vérkeringésétől, még az a nagy koncepcióju ut sem segített rajta, amely által Pyrker László egri érsek megközelíthetővé tette Szarvaskő, illetve Eger felől. A szilvásváradi birtok jó vadászterület volt, de egyéb semmi.”¹⁸

• gróf Keglevich III. Miklós (1636-1701):1687-ben nyert grófi címet I. Lipót (uralkodott 1657-1705) magyar királytól. 1666-ban kapta meg Szilvásvárad királyi tulajdont képező részét, majd hamarosan megszerezte Kátay Ferenc zálogos részét is. Kátay Szepessy Pálra ruházta a maga részét. Keglevich Miklós kifizette a zálogösszeget, így Szepessytől visszaváltotta a zálogbirtokot, és az egész település egyedüli birtokosává vált.¹⁹
• gróf Keglevich I. Ádám (1666-1713): gróf Keglevich III. Miklós és Czobor Éva fia.²⁰
• gróf Keglevich I. Gábor (1710-1769)²¹ : gróf Keglevich I. Ádám és gersei Pethő Mária fia.²²
• gróf Keglevich II. Ádám (1748-1820): gróf Keglevich I. Gábor és gróf Königshaker Jozefa fia.²³
• gróf Keglevich IV. Miklós (1789-1847): gróf Keglevich II. Ádám legkisebb fia.²⁴ 1820 után vette át a szilvási uradalmat és 1847-ig irányította.²⁵
• gróf Keglevich II. Gábor (1784-1854): gróf Keglevich II. Ádám elsőszülött fia. Testvére, Miklós halála után 1847-től 1854-ig irányította a szilvási uradalmat.²⁶
• gróf Keglevich Gyula (1824-1865): gróf Keglevich II. Gábor és gróf Sándor Matild harmadik fia. 1854-től 1865-ig az övé volt a szilvási uradalom.²⁷
• gróf Keglevich Béla (1833-1896): gróf Keglevich II. Gábor és gróf Sándor Matild legkisebb fia.²⁸ A Keglevichek közül ő volt a szilvási uradalom és a kastély utolsó tulajdonosa.²⁹ Hozzá kötődik a kastély átépíttetése 1860 körül, feltehetően Ybl Miklós tervei alapján építették át a kastélyt 18. századi épületrészek felhasználásával.³⁰ Hevesi és borsodi birtokaiból mintagazdaságot akart csinálni, de ebbe anyagilag belebukott.³¹ 1875-ig volt az uradalom és a kastély tulajdonosa. Ekkor csődbe jutott, és a birtok egy része a kastéllyal a Magyar földhitelintézet kezébe került (a gróf adóssága 750 ezer forintra rúgott, ebből 400 ezer forint volt a földhitelintézeté).³² A csődeljárást 1882-ben szüntették meg ellene.³³
• gróf Erdődy Rudolf (1846-1932)³⁴ : apja gróf Erdődy III. Károly, anyja gróf Kolowrat-Krakowsky Júlia.³⁵ 1882-ben vásárolta meg a szilvási uradalmat és a kastélyt. Gróf Erdődy Rudolfné már 1882-ben is gyakran látogatta meg a szilvási kastélyból a falu szegény családjait, betegeit, akiknek gyógyszereket és orvost is vitt.³⁶ Erdődy Rudolf 1901-ig birtokolta a szilvási uradalmat és a kastélyt.³⁷
• lovag Wessely Károly (1840³⁸ -1912³⁹) : 1901-ben vette meg a birtokot és a kastélyt gróf Erdődy Rudolftól.⁴⁰ 1912-ben bekövetkezett haláláig tulajdonosa volt a birtoknak és a kastélynak.⁴¹
• őrgróf Pallavicini Alfonz Károly (1883-1958)⁴² : lovag Wessely Károly egyik örökösétől, Wessely Ernő, bécsi gyárostól vásárolta meg az őrgróf 1912-ben a szilvásváradi uradalmat és a kastélyt.⁴³ 1944-ig volt a birtok és a kastély ura. 1944-ben elmenekült Magyarországról.⁴⁴ 1948-ban államosították a kastélyt, és üdülőt csináltak belőle.⁴⁵

 

Lábjegyzet:
¹ Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997) 11. o.
² Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930) 20. o.
³ Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996) 44. o.
⁴ Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997) 20. o.
⁵ Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996) 153. o.
⁶ Csíkvári Antal (szerk.): Borsod vármegye. (Budapest, 1939) 148. o.
⁷ Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996) 155. o.
⁸ dr. Borovszky Samu: Borsod Vármegye története. (Budapest, 1909) 65. o.
⁹ dr. Borovszky Samu: Borsod Vármegye története. (Budapest, 1909) 93. o.
¹⁰ Orbán Sándor (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. (Miskolc, 1970) 26. o.
¹¹ Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997) 32. o.
¹² Orbán Sándor (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. (Miskolc, 1970) 27. o.
¹³ Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996) 182. o.
¹⁴ Szederkényi Nándor: Heves vármegye története 2. A mohácsi vésztől Egervára elestéig 1526-1596. (Eger, 1890) 244. o.
¹⁵ Csíkvári Antal (szerk.): Borsod vármegye. (Budapest, 1939) 148-149. o.
¹⁶ Csíkvári Antal (szerk.): Borsod vármegye. (Budapest, 1939) 149. o.
¹⁷ Havasi Norbert (szerk.): Heves megye helyi jelentőségű védett természeti értékei. (Eger, 2012) 54. o.
¹⁸ EGER, 1912. október 12. XXXV. évfolyam 82. szám 2. o.
¹⁹ Csiffáry Gergely: A szilvásváradi vasipar. BÁNYÁSZATTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 8. évfolyam 15. szám (2013) 24. o.
²⁰ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. (Budapest, 1860) 158. o.
²¹ http://w.genealogy.euweb.cz/hung/keglevich4.html (letöltve: 2024. február 09.)
²² Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. (Budapest, 1860) 159. o.
²³ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. (Budapest, 1860) 159. o.
²⁴ Basa László: Egy regényes élet. tapiokultura.hu online újság, 2012. február 17. (letöltve: 2024. február 09.)
²⁵ Csiffáry Gergely: A szilvásváradi vasipar. BÁNYÁSZATTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 8. évfolyam 15. szám (2013) 24. o.
²⁶ Basa László: Egy regényes élet. tapiokultura.hu online újság, 2012. február 17.
²⁷ Basa László: Egy regényes élet. tapiokultura.hu online újság, 2012. február 17.
²⁸ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. (Budapest, 1860) 159-160. o.
²⁹ Boros Péter: Szilvásvárad régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 7. o.
³⁰ Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978) 589. o.
³¹ Budapesti Hírlap, 1896. november 15. 16. évfolyam 315. szám 5. o.
³² Fővárosi Lapok, 1875. január 30. 12. évfolyam 24. szám 103. o.
³³ Budapesti Közlöny, 1883. október 10. 17. évfolyam 231. szám 11. o.
³⁴ Mario Kevo: Tri manje poznate medalje srebrnog pirana razmeđi 19. i 20. stoljeća. Peristil 49/2006. 165. o.
³⁵ Kempelen Béla (szerk.): Magyar főrangú családok. (Budapest, 1931) 80. o.
³⁶ Vadászlap, 1895. szeptember 25. 16. évfolyam 27. szám 357. o.
³⁷ Eger. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, 1882. október 19. 21. évfolyam 42. szám 405. o.
³⁸ Budapesti Hírlap, 1912. október 8. 32. évfolyam 237. szám 11. o.
³⁹ Délmagyarország, 1912. október 09. 1. évfolyam 49. szám 8. o.
⁴⁰ SZILVÁSVÁRAD településtörténete. Múltunk eddig megismert emlékei. Regős József írása.
⁴¹ https://www.onkormanyzat.szilvasvarad.hu/szilvasvarad-bovebb-tortenete (letöltve: 2024. február 09.)
⁴² EGER, 1912. október 12. XXXV. évfolyam 82. szám 2. o.
⁴³ Pallavicini Alfonz Károly oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában.  (letöltve: 2024. február 09.)
⁴³ Ellenzék, 1912. november 12. 11. évfolyam 130. szám 2. o.
⁴⁴ Zombori István: A Pallaviciniek. Tekintet. 4. évfolyam 5. szám (1991) 58. o.
⁴⁵ Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus 31. 18. évfolyam 205. szám 4. o.

 

(Összeállította: Vass Zoltán könyvtáros)

 

Felhasznált irodalom:

Basa László: Egy regényes élet. tapiokultura.hu online újság, 2012. február 17.
Boros Péter: Szilvásvárad régi képeslapokon. (Budapest, 2015)
dr.Borovszky Samu: Borsod Vármegye története. (Budapest, 1909)
Budapesti Hírlap 1883-1939
Budapesti Közlöny 1867-1944
Csiffáry Gergely: A szilvásváradi vasipar. BÁNYÁSZATTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 8. évfolyam 15. szám (2013)
Csíkvári Antal (szerk.): Borsod vármegye. (Budapest, 1939)
Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978)
Délmagyarország 1910-2010
Eger - hetilap 1863-1914
Eger. Politikai s vegyes tartalmú hetilap 1863-1893
Ellenzék - Független politikai napilap 1880-1944
Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930)
Fővárosi Lapok 1864-1901
Havasi Norbert (szerk.): Heves megye helyi jelentőségű védett természeti értékei. (Eger, 2012)
Heves Megyei Népújság 1953-1989
Kempelen Béla (szerk.): Magyar főrangú családok. (Budapest, 1931)
Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996)
Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997)
Mario Kevo: Tri manje poznate medalje srebrnog pirana razmeđi 19. i 20. stoljeća. Peristil 49/2006.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. VI. kötet. (Budapest, 1860)
Orbán Sándor (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. (Miskolc, 1970)
Pallavicini Alfonz Károly oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában.
Szederkényi Nándor: Heves vármegye története 2. A mohácsi vésztől Egervára elestéig 1526-1596. (Eger, 1890)
SZILVÁSVÁRAD településtörténete. Múltunk eddig megismert emlékei. Regős József írása.
Vadászlap 1880-1920
Zombori István: A Pallaviciniek. Tekintet. 4. évfolyam 5. szám (1991)

 

Képek:

 

1. kép. Perényi Péter, Agustin Hirschvogel korabeli rézmetszete. Forrás: Wikipedia (letöltve: 2024. február 13.)
   
   
   
2. kép. gróf Keglevich Miklós (1789-1847) Forrás: www.tapiokultura.hu (letöltve: 2024. február 09.)
   
   
   
3. kép. gróf Keglevich Gábor (1784-1854) Forrás: www.tapiokultura.hu (letöltve: 2024. február 09.)
   
   
   

4. kép. gróf Keglevich Gyula (1824-1865) Forrás: www.arcanum.com/hu (letöltve: 2024. február 09.)
   
   
   
   

5. kép. gróf Keglevich Béla (1833-1896) Forrás: Wikipedia (letöltve: 2024. február 09.)
   
   
   
   
6. kép. gróf Erdődy Rudolf (1846-1932) Forrás: Mario Kevo: Tri manje poznate medalje srebrnog pirana razmeđi 19. i 20. stoljeća. Peristil 49/2006. 165. o. (letöltve: 2024. február 09.)
   
   
   
   
7. kép. őrgróf Pallavicini Alfonz Károly (1883-1958) és neje, gróf wenckheimi Wenckheim Mária Stefánia Margit (1898-1977). A fénykép 1938-ban készült. Forrás: szilvásváradi helyi gyűjtésből.
   
   
   
   
8. kép. Forrás: szilvásváradi helyi gyűjtésből